A 2014-es Melbourne Mercer Global Pension Index felmérés alapján Dániában legjobb nyugdíjasnak lenni az alapul vett 20 ország közül (így vélhetően a világon). Az ország 80,2 pontot ért el a felmérésben, amely épphogy meghaladja az „A” kategóriához szükséges 80-as álomhatárt. A felmérés átlaga egyébként kerek 60 pont.
Mielőtt belevágnánk a mai témánkba, szeretnék eloszlatni egy tévhitet.
Sokan, akiket már foglalkoztat a nyugdíjba vonulás gondolata, azt feltételezik, hogy a nyugdíjba vonuláshoz 38-40 év szolgálati idő kell. Minden bizonnyal ez azért él még az emberek tudatában, mert 2012. január 1. előtt valóban nyugdíjba lehetett vonulni ilyen hosszú szolgálati idő után. Ez volt az ún. előrehozott öregségi nyugdíj. Mivel ezt a szabályt a fenti dátumtól eltörölték, így jelenleg nincs lehetőség a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulni (kivéve a nők kedvezményes nyugdíját).
Tavaly már ötödik éve készült el egy világszintű felmérés arról, hogy a gazdaságilag legfontosabb 20 ország közül melyikben milyen nyugdíjasnak lenni. A kutatás hátterében az Australian Centre for Financial Studies (ACFS), azaz az Ausztrál Pénzügyi Tanulmányok Központja (ezt két egyetem közösen alapította), valamint egy független szakmai szervezet, a Mercer globális tanácsadó áll.
Folytassuk a gyerekek gondolatainak megidézését arról, hogy mit fognak csinálni nyugdíjas éveikben! Nagyon érdekes azt látni, hogy már 9-11 éves korban milyen erőteljesen működik a szülői, nagyszülői minta – mindannyian egészen konkrét elképzelésekkel rendelkeznek a majdani mindennapokat illetően. Bizonyos szinten természetesnek veszik az életen átívelő töretlen fejlődést, de más szemszögből úgy tűnik, mintha a közbeeső évtizedektől nem várnák azt, hogy a személyiségükre, vágyaikra hatással legyenek.
A múlt héten már elkezdtem kifejteni a szolgálati időre köthető megállapodással kapcsolatos rendelkezéseket. Ezen a héten azt nézzük meg, hogy mit tehet az, aki elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, de a nyugdíjbavonuláshoz szükséges szolgálati ideje nincs meg.
A múlt héten egy kedves ismerősöm nagy reményekkel hívott fel, és édesapja nyugdíjba vonulási lehetőségeiről érdeklődött. Elmondta, hogy az illető 38 éves munkaviszonnyal rendelkezik, nemrég szűnt meg a munkaviszonya, és úgy gondolja, eleget dolgozott már, itt az ideje a nyugdíjba vonulásnak.
A nyugdíjrendszer az elmúlt években-évtizedekben számos változáson esett át, ezért a fiatal és középkorú dolgozó rétegek fejében meglehetős káosz uralkodik a tekintetben, hogy miből is lesz nyugdíjuk. A magánnyugdíj-rendszer bevezetése, kicsit később kötelezővé tétele, majd a kötelező pénztárak megszüntetése és a dolgozók visszaléptetése az állami nyugdíjrendszer keretei közé sokunknak elvette a kedvét attól, hogy célzott biztosítói termékek igénybevételével próbáljunk hajlott korunkra takarékoskodni.
A gyerekszájnál kevés üdítőbb dolog van a világon. Olyan szemszögből látnak minket, amely egyszerre tűéles kritika és szeretnivaló esendőség, így nem csak magunkról kaphatunk képet, a tiszta szív és akadálytalan érzelmek sugallata is eljut hozzánk.
Munkám során azt tapasztalom, hogy igen sokakat érint és foglalkoztat a köznyelvben csak „nők kedvezményes nyugdíjaként” ismert nyugdíjazási forma. A Kormány 2014. év végén tovább pontosította az ezzel kapcsolatos rendelkezést, és így talán egy kicsit megnyugtatta azokat, akik úgy gondolják, hogy a kormányzat fontolgatná a nők kedvezményes nyugdíjazási lehetőségének megszüntetését. Erről egyelőre szó sincs, a lehetőség továbbra is fennáll a hölgyek előtt 2015-ben.
Ezzel kapcsolatban szeretném röviden és érthetően leírni, hogy melyek a jogosultság alapvető feltételei.
Ebbe a körbe többféle oldalcsoport is tartozhat. Az egyik az állásportálok saját oldala – illetve, ha van, applikációja –, a másik pedig azok a Facebook oldalak, ahova az állás jellege szerint bárki feltehet hirdetést, keresést (pl. Állások a médiában). A harmadik csoport az álláskeresési tevékenység köré létrejött csoportok, ahova az adminok és a tagok is vihetnek fel – a csoport szabályzatát tiszteletben tartó módon – hirdetéseket.