A múlt héten egy kedves ismerősöm nagy reményekkel hívott fel, és édesapja nyugdíjba vonulási lehetőségeiről érdeklődött. Elmondta, hogy az illető 38 éves munkaviszonnyal rendelkezik, nemrég szűnt meg a munkaviszonya, és úgy gondolja, eleget dolgozott már, itt az ideje a nyugdíjba vonulásnak.

Miután megtudtam, hogy az érintett apuka 1954 januárjában született, gyorsan rávágtam a választ, hogy akkor bizony 2017-ig várnia kell, hiszen ő akkor lesz jogosult az öregségi nyugdíjra. Erre jött a rövid, de annál frappánsabb válasz: akkor megvesszük egyben a hátralévő szolgálati időt, hogy magasabb legyen majd a nyugdíja.

No, ezen a ponton gondoltam arra, hogy helyre kell tennünk néhány dolgot a szolgálati időre vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatban, hiszen ez igen sokakat érinthet/foglalkoztathat.

A törvény valóban lehetőséget biztosít arra, hogy az ellátásra való jogosultságot el nem érő szolgálati időt kiegészítsük, meghosszabbítsuk, illetve a nyugdíj összegének növelése érdekében további szolgálati időt „vásároljunk”.

Mivel a fent említett esetben az ellátás nagyságának növelése a cél, így most ezzel az esettel foglalkozunk.

Fontos, hogy szolgálati időt valóban lehet venni, de életkort nem, és mivel a nyugdíjra való jogosultság két alapfeltétele a törvényben előírt és szükséges életkor, valamint a szolgálati idő. Ezért hiába szeretné valaki a nyugdíjkorhatárig hátralévő idejét egy összegben megváltani pénzzel, alapesetben nem lehet előbb nyugdíjba vonulni, erre a törvény nem ad lehetőséget.

De hogyan is működik a szolgálati idő vásárlása?

A 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 34. §-ában rendelkezik arról, hogy milyen feltételekkel lehet megállapodást kötni társadalombiztosítási ellátásra. Ebben olvasható, hogy az a belföldi nagykorú természetes személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és a biztosítás semmilyen egyéb módon nem terjed ki rá, nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.

A megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás napján érvényes minimálbér összege (ez 2015. évben 35.700.-Ft/hó járulékfizetési kötelezettséget jelent). Természetesen, ha valaki a minimálbér alapján köt megállapodást, és ennek mértéke később változik, úgy a járulékfizetést is az új minimálbérhez kell igazítani, és teljesíteni.

A megkötött megállapodás alapján a járulékfizetést havonta, a tárgyhónapot követő 12. napig teljesíteni kell, ennek elmulasztása a megállapodás megszüntetését vonja maga után.

A fentiekből látszik, hogy amennyiben valaki már rendelkezik a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idővel, de az életkora még nem éri el a törvényben meghatározott mértéket, úgy munka nélkül is tud plusz szolgálati időt szerezni magának, valamint a jövőbeli nyugdíjának nagyságát is tudja befolyásolni. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy az érintett a számára legmegfelelőbb összegre kössön megállapodást, és mivel ez hosszú távon anyagilag megterhelő is lehet, érdemes végiggondolni a megállapodás megkötése előtt a járulékfizetés alapjának összegét, amely után teljesíteni szeretnénk a kötelezettségünket.

Ezt a - véleményem szerint roppant izgalmas – témát jövő héten folytatom. Azt boncolgatom majd, hogy mit tehet az, aki elérte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, de sajnos a nyugdíjba vonuláshoz szükséges szolgálati ideje nincs meg.

Horváth Zsolt, munkaügyi szakértő