A bejelentés nélküli foglalkoztatás – közismertebb nevén feketemunka – sok szempontból jelent kockázatot mind a munkáltató, mind a munkavállalók számára. Ha a nyugdíj és az arra való jogosultság oldaláról közelítjük meg a témát, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezzel a teljesen szabálytalan foglalkoztatási formával a munkavállalók csak rosszul járhatnak.

Miért is mondom mindezt?

A feketemunka egy nem létező jogviszony, hiszen nincs mögötte a törvény által előírt bejelentési kötelezettség, így az semmiképp nem minősül szolgálati időnek. Ráadásul egyik fél részéről sem történik járulékfizetés. Ha ilyen formában vállalunk el egy munkát, akkor ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen kellemetlen meglepetés érhet a nyugdíjba vonuláskor. Ezen jogviszonyokat nem fogják elismerni, és könnyen lehet, hogy pont az az időszak fog hiányozni a szükséges szolgálati időnkből, amit ilyen feketemunkával töltöttünk.

Bevett szokás, hogy a munkáltatók csak részmunkaidőben jelentik be a munkavállalókat, és a járulékok befizetését is kevesebb jövedelem után teljesítik, mivel a többi járandóságot „zsebbe” fizetik. Az ilyen munkaviszony ugyan szolgálati időnek minősül, de a nem valós bevallott jövedelem jelentősen csökkenti a nyugdíj számításánál az átlagkeresetet, és a majdani nyugdíj összegét.

Sokan azt gondolnánk, hogy ez egy magyar sajátosság, de nem így van. Sajnos egyre több külföldön dolgozó munkavállalótól kapok olyan visszajelzéseket, hogy a határokon túl is folyamatosan terjed a feketemunka. Ez aggodalomra adhat okot, hiszen itt olyan országokra gondolok, mint Németország vagy Ausztria, ahol évekkel ezelőtt még egyáltalán nem volt jellemző ez a „foglalkoztatási forma”.

Utalva egy korábbi cikkemre, mely a más EU-s tagországban szerzett szolgálati idővel foglalkozott felmerülhet a kérdés, hogy vajon ott is érvényesek-e a fentiek. 

A válaszom egyértelműen igen, hiszen a szolgálati idő szempontjából a feketemunka nem létezik. 

Horváth Zsolt, munkaügyi szakértő