Az elmúlt héten már elkezdtem kifejteni a nyugdíjszámítás lépéseit, és ahogy ígértem ezen a héten folytatom ennek a komplex folyamatnak az ismertetését.
Elérve a „bruttó” összegig nincs megállás a számítások dzsungelében, hiszen ezen összegek nettósítása a következő lépés. Első lépésben a bruttó összegeket csökkentik az azok megszerzésekor érvényes mindenkori szabályok szerinti járulékmértékek összegével. Ezt követően a „járulékoktól megszabadított” kereseteket naptári évenként csökkentik a személyi jövedelemadónak – a jövedelem megszerzésekor érvényes szabályoknak megfelelően – erre az összegre képzett összegével. Fontos megemlíteni, hogy a nettósítás során nem lehet figyelembe venni az SZJA törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadások és adókedvezmények mértékét (például a családi adókedvezményt).
Ezután következik a „nettó” keresetek valorizálása, ami nem jelent mást, mint a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket, jövedelmeket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez igazítják. 2015. évtől megállapításra kerülő nyugellátás esetén az 1988. január 1-jétől 2013. december 31-éig szerzett kereseteket valorizálják.
Az egyes évekhez tartozó valorizációs szorzószámokat a 168/1997 (X.6.) kormányrendelethez készült 2. számú melléklet tartalmazza.
A valorizálást követően kapott jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszak azon napjainak számával – az osztószámmal –, amelyre a biztosítottnak keresete volt, majd az így kapott napi átlagot fel kell szorozni 365-tel (éves átlag), és ezen összeget osztani 12-vel (havi átlag). Az osztószám meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni a fizetés nélküli időszakokat (pl: táppénz, fizetés nélküli szabadság).
A magasabb keresetűeknek rossz hír, hogy amennyiben a fentiek szerint kiszámított havi átlagkereset meghalad egy bizonyos összeget, úgy abban az esetben az azt meghaladó részt csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni. Ez hívják degressziónak. A degresszió mértéke és a jövedelem-határok 2013 óta változatlanok.
Ha öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több, akkor
– a 372 001–421 000 forint közötti átlagkereset 90%-át,
– a 421 001 feletti átlagkereset 80%-át,
lehet a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
Az így kiszámított havi átlagkeresetből a nyugdíj összegének meghatározása már gyerekjáték, hiszen az 1997. évi LXXXI. tv. 1. számú melléklete tartalmazza az elismert szolgálati évek számától függő %-os mértékeket, melyek meghatározzák a nyugdíj összegét.
