Hiába érezzük úgy, hogy a legjobb formánkat hozzuk a munkahelyünkön, és a túlórázás ellen sem tiltakozunk; az elbocsátást néha így sem kerülhetjük el. Az állásunk elvesztése egy időre a padlóra küldhet, de az alábbiak segítségével gyorsabban újra talpra állhatunk.
Ne akarjunk már az elbocsátás másnapján új állás után nézni, hiszen valószínűleg nem böngésznénk olyan lelkesen az állásportálokat, mint egyébként. Adjunk egy kis időt magunknak: gondoljuk át a történteket, vonjuk le a tanulságokat, pótoljuk be az elmaradt pihenést akár egy hosszú hétvége formájában, és töltődjünk fel energiával a ránk váró újabb kihívásokra.
Ne haragudjunk önmagunkra
Nem vezet sehova, ha hónapokig dühöngünk a történtek miatt, és haragszunk felettesünkre vagy épp önmagunkra. Próbáljunk meg a szépre emlékezni: a céges partikra vagy a csapatépítő tréningekre. Nincs értelme azon töprengeni, mit tehettünk volna másképp, hiszen úgysem befolyásolhatjuk volt főnökünk döntését.
Keressünk új célokat
Egy állás elvesztése természetesen valaminek a vége, ám egyben valami másnak a kezdete is. Remek lehetőséget kapunk arra, hogy átgondoljuk, egyáltalán ugyanezen a pályán szeretnénk-e dolgozni, vagy kipróbálnánk valami mást. Ne féljünk a változástól: iratkozzunk be egy szakmai tanfolyamra, vagy frissítsük fel a nyelvtudásunkat, és keressünk állást egy másik szakterületen.
Készüljünk fel a keresési időszakra
Nem kell azzal ijesztgetnünk magunkat, hogy most évekig állás nélkül maradunk, azonban készüljünk fel a következő, bevétel nélküli időszakra. Ha nem kapunk végkielégítést, és álláskeresési járulékra sem vagyunk jogosultak; a havi kiadások tervezésekor ne felejtsük el, hogy most pár hónapig a tartalékainkra leszünk utalva.
Mozgósítsuk az ismerőseinket
Ha állás nélkül maradtunk, nem szégyen segítséget kérni az ismerőseinktől. Természetesen ne kérdezgessük őket naponta, odaadták-e már az önéletrajzunkat a főnöküknek; de nyugodtan tegyük közzé a közösségi oldalakon, hogy szívesen vennénk az értesítést az üres pozíciókról.
