Tervezd a nyugdíjad

7 ok, amiért érdemes munkahelyet váltani

2015. május 08. - naturevic

Amikor ismerőseink történeteit halljuk, miszerint már egy éve keresnek állást, és még mindig nincs semmi a láthatáron, hajlamosak vagyunk átértékelni a saját helyzetünket, és elhatározni, hogy inkább eltűrjük a basáskodó főnök és a tudálékos kollégák társaságát, minthogy új munka után nézzünk. Pedig, mivel napi 8 órát, azaz felnőtt életünk mintegy egyharmadát munkahelyünkön töltjük, nem szabadna olyan helyen dolgoznunk, ahova nap mint nap gyomorgörccsel lépünk be. Az alábbi 7 jel arra utal, hogy ideje munkahelyet váltanunk.

1. Mindennapi feladataink már nem nyújtanak örömet

A dolgozók elégedettségének legfontosabb feltétele egy 2012-es amerikai kutatás szerint nem a prémium vagy a bónusz, hanem az izgalmas feladatok, amelyek kihívást nyújtanak a számukra. Ha mindennapi teendőink már nem jelentenek örömet, ideje váltanunk.

shutterstock_236197597_kicsi.jpg

2. Nem kedveljük a kollégákat

Amennyiben felettesünk vagy kollégáink megnehezítik a mindennapjainkat, akkor is érdemes új munkahelyet keresnünk, ha maga a munka egyébként örömet okoz.

3. Nincs lehetőség a szakmai fejlődésre

Ha 10 év után szeretnénk feljebb lépni a szamárlétrán, de erre semmi esély, mert valahogy mindig a főnök unokaöccse vagy sógora nyeri el a legjobb pozíciót, keressünk egy olyan helyet, ahol értékelik a képességeinket.

4. Semmi esély a fizetésemelésre

Ha jelenlegi fizetésünkből nem tudjuk finanszírozni azt az életstílust, amelyre mindig is vágytunk, ideje olyan munkát keresnünk, amellyel nemcsak a kreativitásunkat élhetjük ki, de a pénztárcánkat is megtölthetjük.

5. A munka túl sok időnket emészti fel

Hiába élvezzük a munkánkat, illetve a kollégák társaságát, ha sosem tudunk időre elkészülni a feladatainkkal, és lassan arra eszmélünk, hogy több időt töltünk az irodában, mint otthon.

6. Unjuk a távmunkát

Ha évek óta távmunkában dolgozunk, a társaság hiánya és az ingerszegény környezet miatt hamar kiéghetünk, így ebben az esetben is érdemes megfontolni a váltást.

7. Felettesünk folyamatosan kritizál

Hiába szeretjük a munkánkat, ha egy olyan felettessel áldott meg a sors, aki szereti éreztetni főnöki mivoltát, és ott is hibát keres, ahol egyébként nincs. A folyamatos negatív kritika megtépázhatja az önbizalmunkat, így jobban tesszük, ha még az előtt lépünk, hogy elvesztenénk magunkban a hitet.



A bejegyzés trackback címe:

https://tervezdanyugdijad.blog.hu/api/trackback/id/tr997441800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ne vada 2015.05.09. 09:55:28

Hm... A 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös pont stimmel, a 6-os nem érint. Mégis maradok, mert imádom azt, amit csinálok, és nagyon jó főnököm van.
Kizárólag a 7-es pont lenne az, amiért váltanék (egyszer váltottam is - így kerültem a mostani helyemre), a többi számomra egyszerűen érdektelen. Aki ilyen okok miatt felmond, az ne új munkahelyre menjen, hanem pszichiáterhez.

Alick 2015.05.09. 10:36:40

"a társaság hiánya és az ingerszegény környezet"

This is mostly welcome! :)

murray 2015.05.09. 10:51:35

akkor írnék pár komolyabbat is:
-mekkora távolságra van a mh? utazási ktsgtérités? van? parkolás?
-rugalmas munkaidő? mikor 2-3 gyereket kell minden reggel szétszórni a full dugós BP-en és rohanni be a melóba.
-délután ugyanez forditva
-elengednek szabadságra? van elég ember? ha nincs egymást öljük amig a fönökök röhögnek rajtunk.
-pénz?
-főnőki terror? mennyire éri meg eltűrni xy barmot?
kihívás? kutyát se. adják oda a dellát , majd ezer euro netto felett keresek kihívást.

UdjanMineck 2015.05.09. 11:03:04

Ez egy kibaszott lózunggyűjtemény. Ezt egy középiskolás is tudja. A gond az, hogy Magyarországon élünk, "Nyugat-Ukrajnában", ahol egyrészt senki nem azt csinálja, amihez ért(ene) és amit szeret(ne), másrészt ahol iszonytató méretű a kontraszelekció (főleg a vezetői szinteken, ahol morális hullák és emberileg és szakmailag inkompetens pszichopaták vannak többségben) és a korrupció. Hiába látja be bárki a fenti pontok igazságát, egy kis ország kis piacán kontraszelekciós ellenszélben gyakorlatilag lehetetlen a kezünkbe venni a sorsunkat.

efi 2015.05.09. 17:03:52

Ja, mert az csak így megy, hogy rádöbbenek, hogy váltanom kell, aztán holnap máris kezdhetek egy másik helyen, ami természetesen még jobb is.
Szakmai fejlődéses izé: talán be kéne látni matematikailag, hogy nem lesz mindenkiből nagyfőnök. Sőt közepes, meg kicsi se. Egyszerűen azért mert főnök az mindig kevesebb van mindenhol, mint beosztott.

2015.05.09. 17:45:46

@efi: "Egyszerűen azért mert főnök az mindig kevesebb van mindenhol, mint beosztott. "

De ez Magyarország! :)))

2015.05.09. 17:49:10

" Semmi esély a fizetésemelésre"

Ehhez a ponthoz azt tenném hozzá, hogy saját tapasztalatom az, hogy a válság óta remek kifogás a "veszteségesek vagyunk", így kevés az a munkahely, ahol már adnak fizetésemelést, még inflációkövetőt sem. Házon belüli előrelépés sem mindig jár annyi fizetésemeléssel, mint amit a poszt megkívánna. Ha több pénzt akar az ember, lassan az egyetlen megoldás a munkahely váltás, annak minden akadályával és gyötrelmével.

Privateer 2015.05.10. 09:23:05

@Jankove: Teljesen igazad van.
Nekem annak idején a volt főnököm azt mondta, fizetésemelést akarsz? Bocs, akkor keress másik állást. Mai világban a dolgozó emberek 90%-a csak így tud több fizetéshez jutni. 10% a csókosoké, stb.
Kivéve, ha tényleg teszel le valamit az asztalra. Akkor érdemes próbálkozni a fizuemelés kérésével.

2015.05.10. 14:30:16

@Privateer: "Kivéve, ha tényleg teszel le valamit az asztalra. Akkor érdemes próbálkozni a fizuemelés kérésével."

Szvsz akkor sem mindig... Az a baj hogy tenni az asztalra az nagyon tág fogalom, és másképp értelmezik a barikád két oldalán. Egyszer képembe mondta a főnököm, hogy köszöni szépen a sok túlórát meg minden, de ezt igazából nem nagyon tudja már egyébbel honorálni, mivel teljesen természetessé vált. (a versenyszférában lassan ajtót mutatnak, ha beéred a napi kötelező 8 órával) Az egyéni értékeléseken pedig még sosem hallottam azt a szóösszetételt hogy "elégedettek vagyunk a munkáddal", helyette inkább a "nincs gondunk veled de...", "van még hová fejlődni", "szép, szép, de többet várunk" stb. Úgyhogy bizonyos idő után, paradox módon már nem is igyekszik az ember, csak teszi becsülettel a dolgát -az se kevés- viszon a forradalmi világmegváltáson, bizonyításon már nem gondolkodik, merthogy minek. Biztos vagyok benne hogy ezt is tanítják a góréképzőben, hogyan kell elérni, hogy az alkalmazottnak meg se forduljon a fejébe fizuemelést kérni, az egyik ilyen, hogy mindig éreztetjük vele, hogy ha belegebed a melóba az is kevés. Szerényke tapasztalatom szerint, azok az emberek tudják esetleg kielégíteni a munkáltatók igényeit, akiknek a munkájuk, egyben az életük is. Akik folyamatosan és mindig rendelkezésre tudnak állni, és alá tudnak rendelni mindent a melónak, van idejük a cég dolgaival foglalkozni nonsztop. Család, hobbi, magánélet mellett reménytelen.
süti beállítások módosítása