Az ő jövője a mi jövőnk?

Jóval nagyobb taglétszámú a gyermeket tervező nőknek és férfiaknak azon csoportja, akinek a helyzete nem ennyire átlátható és tiszta.

Sokan kénytelenek eleve úgy belevágni a szülőségbe, hogy nem tudják pontosan miből vagy milyen színvonalon fognak megélni, és annak ellenére, hogy a társadalom nagy része számára ez felelőtlenség, kegyetlenség volna elvárni tőlük, hogy pusztán felelősségtudatból vállalják a gyermektelenséget.

Egy szülőnek amúgy sincs könnyű dolga. Mindenki szeretné a gyermeke számára a legjobb körülményeket megteremteni, és a különféle életszakaszokban bizony ez nem kis terheket jelent a családi kassza számára, még visszafogott keretek között sem. Sokan kezdeményeznek előtakarékosságot, hogy később a felnövekvő gyermeknek könnyebbé tegyék az egyetemi tandíj kifizetését vagy az első lakás megvásárlását.

És mindezek mellett a saját nyugdíjukról való gondoskodás háttérbe szorul. Összetett dolog ez, amit érdemes végiggondolni és felmérni a lehetőségeket is. Hiszen lehet, hogy a gyerek könnyebben jut lakáshoz, de idős korunkban kénytelen lesz minket támogatni, hogy emberhez méltó körülmények között élhessünk. Vagy lehet, hogy több élménnyel gazdagon fog felnőni, ha külföldre visszük nyaralni, de fiatal felnőtt korában a tanulástól vagy a karrierépítéstől fogjuk majd vissza, hogy eltartsa/támogassa öregedő családját.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy egy vállalható előtakarékosság időszakos díjfizetése mennyire hiányzik a családi kasszából most, és mennyivel fog a lehetetlenül alacsony nyugdíj gondot jelenteni később. Ahelyett, hogy eleve elzárkózunk a lehetőségtől, próbáljunk minél szélesebb körben tájékozódni, hiszen a magánnyugdíj-intézetek igyekeznek a lehető legrugalmasabb konstrukciókban rendelkezésre állni. Pl. „vámon való veszteség” egy része visszajöhet a „réven”, hiszen az előtakarékossághoz a munkaadónk is kapcsolódhat (pl. jutalomként) vagy adókedvezményt vehetünk igénybe.