Magyarország 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz, így ezzel egyidejűleg sok szociálpolitikai egyezmény helyett EU-s rendeletek léptek hatályba. Ez érintette a nyugdíjra vonatkozó igényeket is. A fenti időpontot követően benyújtott olyan öregségi nyugdíjigény elbírálása során, amelynél az érintett személy Magyarország mellett más EU-s tagországban is dolgozott, a magyar nyugdíjmegállapító szerv kizárólag a Magyarországon ténylegesen elért és járulékfizetés alapjául szolgáló keresetek figyelembevételével állapít meg nyugellátást.

Az ilyen jellegű igényeket ún. koordinációs eljárás keretén belül bírálják el. Főszabályként elmondható, hogy az igényt az érintett személy lakóhelye szerinti tagállam illetékes nyugdíjbiztosítási szervénél kell benyújtani. Magyarországi lakóhely esetén a nyugdíjigényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságánál kell előterjeszteni. Természetesen lehetőség van arra is, hogy a lakóhely szerinti megyei nyugdíjbiztosítási szervnél nyújtsuk be az igényt.

Kiemelten fontos, hogy ezekben a nyugdíjügyekben elegendő egyetlen bejelentést tenni, mivel minden olyan EU-s tagállamban jogosulttá válunk a nyugellátásra, ahol legalább 1 év szolgálati időt szereztünk, és az adott tagállam egyéb feltételeit is teljesítjük (Pl. nyugdíjkorhatár).

De nézzünk egy konkrét példát is:

Ha egy Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy, aki Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Magyarországon is megszerezte a szükséges szolgálati időt, és mindenhol betöltötte a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, akkor egyetlen Magyarországon beadott igénnyel megindul a koordinációs eljárás mind a négy államban, mivel az igényt átvevő nyugdíjbiztosítási szerv továbbítja az érintett államok szerveinek az igényt.

Fontos megjegyezni, hogy ha az érintett olyan országban igényel először ellátást, ahol a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár, akkor a további tagállamokban érvényes korhatárok betöltésekor külön-külön kell a kérelmeket benyújtani.

Horváth Zsolt, munkaügyi szakértő